Eredményes utánkeresés Alfonzzal

2016. augusztus 11-én az esti órákban érkezett Szabó Tamás barátom hívása, miszerint a Zalaerdő Zrt. 5. számú erdészetének Vakolai területén erős bakra tett nagyobb távolságról lövést a kísért vendége, és a bak gyomor-bél találatot jelezve elugrott, majd egy aljnövényzettel sűrűn benőtt berkes patakvölgyben eltűnt. A szükséges idő kivárása után átvizsgálták a rálövés helyét, ekkor a bakot hallották továbbfutni a sűrűben. Segítségemet kérték az után keresésében.
A két öreg, és ezen a munkaterületen elég tapasztalattal rendelkező kutyám közül Alfonzzal indultam a helyszínre. 19 óra után pár perccel értünk a területre, rövid megbeszélés után – remélve hogy a bak kis távolságon belül elpusztult és a kutya hamar megtalálja – megkezdtük a keresést.
Szívem a torkomban dobogott, ugyanis a terep igen nehéz volt – kb. fejmagasságig érő sűrű növényzet, a kutya már nem fiatal, és ilyen dzsungelben a sérülés veszélye fokozottabb, illetve a bak úgy képes befúrni magát a növényzetbe hogy bárhol lehet… Nem a csapa hossza, hanem a körülmények miatt komoly munkának néztünk elébe.
A kutyát elfektettem, a rálövés helyén látható maradványt nem találtam. A terepviszonyok miatt vezeték nélküli indítást követően Alfonz határozottan indult meg „zakatoló” orral, és kb. 20 méter után határozottan jelzett egy vörös vércsíkot a földön. Tovább indult és kb. 30 méter után felugrott előttünk a bak!
Fejmagasságban villant előttem, és nagy tempóval elrohant, a kutya utána. Tamással rövid egyeztetés után már világos volt, hogy nem a sebzett ugrott fel, hanem az itt élő másik jó képességű bak. Próbáltam a kutya után verekedni magam, közben egy patakon átkelve már jött velem szemben Alfonz, a berekből kiérve még távcsővel jól kivehető volt a búzatarlón pattogó és a horizontra épp felérő egészséges bak. Ezek után úgy döntöttem a kutyát az elejéről indítom újra.
Határozottan indult a kutya a korábbi irányba, elhaladva az egészséges bak fekvőhelye mellett annak kitörési útvonalán haladt tovább Alfonz, és a patakmederhez érve újra magas kenést jelzett a növényzeten. Ekkor a kutyát megdicsértem, átvizsgálva a környezetet láttam hogy a meder két széle igazi „sztráda”, friss őz- vaddisznó- és szarvas nyomok tömkelege, továbbá a megugrasztott bak is itt rohant át. Kissé tanácstalanul megvakartam a fejem és bízva a kutyában újra csapázásra indítottam. A kutya három-négy kör után határozottan, déli irányba indult – pont arra amerre legkevésbé sejtettem a bakot, de bízva benne követni kezdtem. Egyre gyorsult, majd később már nem tudtam a növényzet miatt követni, mozgását azonban hallottam.
A hangból arra következtettem hogy nehezen halad előre, de határozottan. kb. 150-200 méter után hirtelen néma csend lett. Ismét levert a víz, mivel Alfonznak eddig többnyire csak dermedtre keresése volt, csúnya lett volna ha egy fácánt állt volna meg közben, a bak pedig mondjuk teljesen más irányban van… Hosszú percek teltek el, a kutya keresésével, aztán felhangzott a várt öblös folyamatos ugatás! A bak élt, a kutya állította. Mikor végre beértem őket láttam hogy a kutya szépen végzi a munkáját, a bak sérülése igen súlyos, ennek ellenére három alkalommal próbált meg faképnél hagyni bennünket, amiben kisebb részt a növényzet, nagyobb részt a kutya akadályozta meg. A küzdelmet Tamás megváltó lövése fejezte be, a környék elcsendesült…..
Leírhatatlan öröm fogott el, a bak terítékre került, a kutya kiválóan dolgozott.
A bak birtokba vételét követően kiértékeltük hibáinkat. A gyomor–bél találat feltevés bizonyítottnak látszott, és az egész sztoriban számomra az volt a leginkább örömteli, hogy Alfonz már az elejétől tudta hogy mit keresünk. Ezért fordult vissza az egészséges bakról, hagyta figyelmen kívül a felreppenő fácánokat. Végig biztos nyomon volt, a végét pedig a lehető legjobban oldotta meg.
Nagyon büszke voltam rá, igazi vadászat volt. Gratulálok az elejtőnek, és köszönöm Szabó Tamás barátomnak hogy bizalmat szavazott nekünk, köszönöm a lehetőséget. Tisztelet a vadnak.

14021505_1086239518097277_1411809408563390209_n

Written by