Gyurkóvári Léna

Léna:

Az egész sztori vele kezdődött…..

2005-ben történt, hogy egyre jobban kezdett érdekelni a rövidszőrű magyar vizsla, mint kutyafajta. Tudatosan kezdtem a kutyás újságokban és szakirodalomban keresni a fajtáról szóló írásokat, és tágra nyílt szemekkel ‘vizslattam’ az utcán sétáló, vagy udvarokban fellelhető ilyen fajtájú ebeket.
Gyermekkori álmom volt egy ilyen eb, de ’beszerzése’ még csak gondolati síkon érlelődött.
Aztán egy nap munka közben kollégám véletlenül ’feldobta’, hogy van két kölyök nála, ha érdekel az enyém lehet az egyik. A hallottak felvillanyoztak, és párommal megvitatva a dolgot arra az elhatározásra jutottunk, hogy megnézzük, és ha megtetszik akkor magunkhoz vesszük.
Hát megtetszett….
Lénának neveztük az akkor 4 hónapos szuka kölyköt, aki első találkozásunkkor nagyon barátságos és nagyon szép kölyök benyomását keltette. Hazaérkezésünkkor azonnal kennelt kezdtünk építeni, ami estére el is készült. A dolog érdekessége, hogy a kutya soha egyetlen percet sem töltött el benne….
Lénával először fegyelmező elemeket kezdtünk tanulni, mivel ebben már jártas voltam öreg német juhászom Gina által.
A német juhászt is nagyon sokra tartom, de Léna olyan hihetetlen gyorsan tanult, és annyira szoros kapcsolat alakult ki köztünk, hogy teljesen magyar vizsla párti lettem.
A fajtával szoros összefüggésben van a vadászat, ezért eldöntöttem hogy vadászkutyát faragok belőle, ezért elvégeztünk egy vadászkutya tanfolyamot, és sikeres VAV vizsgát tettünk.
Innen már nem volt visszaút…..
Az első szezonban lehetőségünk nyílt Jani barátom lévén kipróbálni a kutyát, Léna nagyon szépen teljesített.
Hozzá kell tennem, hogy ma már nevetek azokon a kétségbeesett próbálkozásokon amiket elkövettem Léna ’kiképzése’ során, és meggyőződésem, hogy Léna kivételes karakterének köszönhető, hogy hibáimat javítva megmutatta a helyes utat a kutyakiképzés útvesztőiben.
Rendkívül stabil és ember centrikus kutya, mindent megtesz értem. Kivételes intelligenciával rendelkezik, amit otthon és a vadászatokon is kamatoztat. Ő a falkavezér a Gyurkóváriak közt, öntudatossága, határozottsága és dominanciája tekintélyt parancsoló, emellett agresszivitás soha nem volt tapasztalható tőle, mégis az összes kutya meghajlik akarata előtt.
Vadászaton fáradhatatlan és a végtelenségig kitartó.
Az első pár évben szinte a nap minden percét velünk töltötte, bárhova utaztunk ő is utazott velünk. Ezt a mai napig igényli, ha tehetem ‘cipelem’ is magammal, bárhová megyek.
Küllemileg is igazi magyar vizsla, két dolgot emelnék ki belőle, a fejét és a szőrszínét. Mindkettő extra minőségű.
Léna sajnos nem törzskönyvezett, ezért tenyészértéke nincs. Ennek ellenére –kíváncsiságomból fakadóan – több alom kölyök született utána, a kölykök örökölték kiváló tulajdonságait, és születtek rendkívül jó küllemű és vadászati képességekkel rendelkező utódai is.
Sok értékes tapasztalatot gyűjtöttem a ’gyakorlóalmok’ felnevelése során.
Mivel nem célom törzskönyv nélküli utódok létrehozása és korán felismertem hogy a szaporított almok mekkora kárt okoznak a fajtára nézve , továbbá Léna az utolsó alom megszületését követően majdnem elpusztult, több utóda nem fog születni, ivartalaníttattam.
Remélem még sok évet tudunk együtt eltölteni…..

A 12. születésnapján írtam ezeket a gondolatokat: 

“Mikor fiatal volt sokat gondolkodtam azon, mi lesz ha egyszer megöregszik. Az idő repül, az elmúlt 12 évben sok mindent éltünk át együtt, és elérkezett ez az idő is, hát megöregedett… Ő volt az aki miatt a fajta elkötelezettje lettem, és tőle illetve rajta keresztül tanultam a legtöbbet a fajtáról, vadászatról, és az emberekről. Szomorú hogy ezeket a dolgokat egy kutyától kellett megtanulnom, de annál nagyobb becsben tartom ezt a tapasztalatot. Vele éltük át először azt amikor laikusként segítő “bírálatot” kértem róla egy “profitól”, és otromba stílusú magasröptű dumával aláztak le bennünket. Vele tapasztaltuk meg hogy az emberek nem olyanok mint amilyennek gondoljuk. Az emberek elfogultak és irigyek, sőt mi több, rosszindulatúak is. De ne is beszéljünk az emberekről, beszéljünk róla, mert az ő 12. születésnapjáról emlékezünk meg most. Vele csöppentünk bele a vizsgák, vadászat, tenyésztés, kutyanevelés /kiképzés világába, és ő volt az akihez a mai napig hasonlítjuk az egyedeket melyekkel dolgozni kezdünk. Azóta is ritkán látok olyan kitartást kutyában mint ami benne van, azt az őserőt, élni akarást amit nap mint nap mutat. Öt szezont vadásztunk együtt, rengeteg élmény fűződik hozzá, sosem felejtem bravúrjait a vadászatokon. Aztán nagyon beteg lett… Több havi fizetésemet költöttem a gyógyulására, amit azzal hálált meg hogy heteken keresztül alázattal tűrte a szörnyű fájdalmakat, semmivel sem hátráltatta saját gyógyulását és élni akart. Élni, sétálni, vadászni, velünk lenni, meggyógyulni. Öt évesen három évet jósoltak neki maximum, most 12 múlt. Minden nap ha sétál a falka, ő küzd. Küzd hogy tudja tartani velem a tempót, holott korábban mindíg élen járt. Fújtat és küzd, elesik. De feláll és jön. Jön hogy kövessen. Mint régen amikor fáradhatatlanul kereste, állta, hordta a fácánt, nekem dolgozott, mert akkor örült ha én is. Fojtotta a rókát vagy pár éve már gyér fogazattal a borzot, mert én erre kértem. Egész nap türelmesen várt az autóban amíg én a főiskolán vizsgáztam, mérhetetlen emberszeretete lépten-nyomon megnyílvánul. Ő az én első kutyám, aki 12 éves múlt…
Mennyi élmény, mennyi plusz amit ő adott nekünk. 
És mekkora szégyen hogy 2017 december elsején mikor este megetettem, még egy hátba veregetést sem kapott, mert elfelejtettem hogy aznap van a születésnapja. 
Örökre beírta magát az életünkbe, a köszöntést azóta megkapta, amit szokásos farokcsóválással nyugtázott, és nem dobta fel mikor közöltem vele hogy majd írok róla pár sort a fészbukkon, de meg sem sértődött hogy megfeledkeztem róla. Csupán örült hogy beszéltem hozzá. Ennyivel is különb mint az emberek. 
Remélem még sokáig velünk leszel “Gyurkóvári” Léna, köszönöm hogy vagy nekünk.”

Tenyészértéke nincs, azonban kihagyhatatlan a csapatból.
Eredményei: VAV vizsga 191/200 pont.

Invalid Displayed Gallery